2011. december 17.

Színes reggeli


Egy egyszerű tojásrántottát könnyen fel lehet dobni némi színnel és formával. Így egészen más értelmezést nyer a reggeli fogalma. Egy élmény lesz. Egy ilyen reggelit, ha már otthon van az ember ünnepek alatt, könnyen összedobhat és máris mosolygósan kezdődik a reggel.
Semmi extra nem kell hozzá, csak tojás, némi sajt, paprika és ruccola. 

Hozzávalók 1 főre (mert egyesével kell megcsinálni a tekercseket):
- 2 tojás
- reszelt sajt (bármilyen, ami otthon van és olvadós)
- egy kevés reszelt parmezán (elhagyható)
- paprika
- ruccola
- só, bors, olíva olaj

A serpenyőt előmelegítem, és egy kevés olíva olajat öntök bele. A tojásokat felverem és sózom, borsozom. Mikor elég meleg az olaj, beleöntöm a tojást és hagyom, hogy szépen szétterüljön a serpenyő alján. 
Amíg sül, addig a paprikát felszeletelem csíkokra, és lereszelem a sajtot. A paprika lehet sárga vagy zöld, de a piros jobban mutat a sárga tojás és a zöld ruccola mellett.
Ha már a tojás teteje, kezd homályosodni, ami annyit jelet, hogy kezd megszilárdulni, akkor megszórom a sajttal. Mire a sajt megolvad, addigra szép pirosra sül a tojás másik oldala, és jól fog mutatni :)
Ha készen van, akkor egy nagyobb (segéd) tányérra teszem, és mint a palacsintát megtöltöm a paprikával és a ruccolával, majd feltekerem. 
A tekercset 3-4 cm-es szeletekre vágom, tányérra teszem és reszelek rá egy kis parmezán sajtot (vagy bármilyen tetszés szerinti sajtot).
Kész is, a mutatós reggeli. Jó étvágyat hozzá :)

2011. december 16.

Harcsa és a "tenger"


Még talán nincs késő egy-két ötletet adni a karácsonyi vacsihoz :)
Ez egy remek kis étel és pillanatok alatt készen van, nem vesz el sok időt a családtól és az egyéb készülődéstől.
Egy kicsit elmostam a sós vizek és az édes vizek határait ebben az ételben. Egy tipikusan édesvízi hal, a harcsa és egy tipikusan tengeri ízvilág, adott egymásnak randevút a fazékban, majd a tányéron.
Gyönyörű harcsát lehet venni minden nap, illetve bármilyen (túlnyomórészt édesvízi) halat, az egri piacon a halárus hölgynél. 
Hozzávalók 4 főre:
- 4 szelet harcsa törzs (nagyobb étkűeknek lehet az adagot duplázni)
- 6 gerezd fokhagyma
- egy csokor petrezselyem
- 1,5 dl fehérbor
- 2 dl tejszín
- olíva olaj
- só, bors
A fokhagymát megtisztítom, és kiszedem belőle a csíráját, majd vékony szeletekre vágom. A petrezselymet felaprítom. Én szeretem, ha látni lehet, hogy petrezselyem, de ha valaki máshogy szereti lehet egészen apróra vágni. A halat elkészítem. 
A serpenyőben olajat hevítek. Gyorsan kell dolgozni, mert a fokhagyma megéghet pillanatok alatt és akkor keserű lesz. 
A forró olajba beledobom a fokhagymát, és gyorsan megkeverem, hogy átvegye az ízét az olaj. Sózom, borsozom, felöntöm borral, és beleszórom a petrezselyem háromnegyedét. Beleteszem a halszeleteket és hagyom készre párolódni. 
Ha a hal kész, kiszedem egy tányérra. A serpenyőbe beleöntöm a tejszínt és átforgatom, majd visszateszem a halat és megpróbálom óvatosan, hogy a hal ne essen szét, megforgatni a szaftban. És kész.
Tálalni lehet krumpli pürével, vagy rizzsel, bármelyik megoldás megfelelő a hal mellé. A petrezselyem maradékát a kitálalt, forró halra szórom, ami egy plusz illat élményt ad, az ízek mellé.

2011. október 25.

Nem bírom tovább ...

Nem bírom tovább!!!!!!
Eddig csak tűrtem és tűrtem, de ma betelt a pohár!
Azt hiszem mindenki látta a Lecsó című rajzfilmet, aminek a fő gondolatmenete az, hogy "Főzni, mindenki tud!". Ez eddig rendben is van, de könyörgöm feltétlen fontos mindenkinek főzni, illetve szakácskönyvet kiadnia. 
Sokáig emésztettem a Réka és Norbi által készített műsort, de végül arra jutottam, hogy oké, bár ők nem konyhatündérek, de a műsor sem azoknak szól, akik Michelin-csillagos kajákat képesek rittyenteni a konyhában. Bevette a gyomrom, jó legyen, csinálják, bár a diós-kakaós tésztánál már rezgett a léc, mert ez azért már nem hiszem, hogy megér egy egész műsor, de legyen még ezt is benyeltem. 
Na, de az, hogy Demcsák Zsuzsa is szakácskönyvet adott ki, na ez már több, mint sok. Látta már valaki ezt a nőt a Mokkában állni az éppen aktuális szakács mellett bénázni. Úgy csinál, mintha értene hozzá, de a szeméből süt, hogy fogalma sincs róla mit csinál az, aki éppen csinál valamit. 
Amúgy is utálom az olyan "szakács-mestereket", akik már az első falatnál azt próbálják kitalálni, hogy milyen fűszer és milyen összetevők lehetnek az ételben. Nem erről szól a hozzáértés. Aki igazán ért hozzá a szépen csendben ízlelget és ha valami mégsem "érthető" akkor kérdez, de nem harsányan osztogatja az észt!!!
Ma a gesztenyével foglalkozott a tévé, természetesen Zsuzsika itt is zseni volt és a zsenialitását fitogtatta.
Ja és nem mentség, hogy ő tévés és "harsánynak" kell lennie. 
Majd a riport alany elmondja, mit, miért és hogyan csinált, ez nem egy kvíz műsor, hogy kitalálja a műsorvezető, miből áll az étel. Ha nem tetszik ez Zsuzsának, akkor ne hívjanak be vendéget, majd ő megoldja, főz, kérdez és válaszol is. Igaz akkor nem lehetne repdeső szempilla alól hatalmas kerek szemeket eregetni, csodálkozó tekintettel és találgatni... 
És még valami, ne nézze le a műsorvezető társát (bármelyiket) mert, az, hogy ők a kérdésre megvárják a választ, az nem ostobaság, hanem intelligencia, amiből sajnos, a mi Zsuzsánknak nem osztott túl sokat az élet ...
Bocsi, de nem bírtam tovább!

2011. október 2.

Biztos bennem van a hiba ...

Biztos bennem van a hiba, ... mert keresztelőre tortát szerettem volna rendelni. 
Biztos bennem van a hiba, ... mert mertem fantáziát vinni a dologba, és kész tervvel mentem a cukrászdába.
Biztos bennem van a hiba, ... mert nem tudtam megértetni magamat egyetlen helyen sem. 
Biztos bennem van a hiba, ... mert több helyen komplett idiótának néztek, hogy egyáltalán vannak igényeim. 
Biztos bennem van a hiba, ... mert nem értem, hogy vidéken és egy ilyen "exclusive" városban, mint Eger, miért nem lehet normális tortát rendelni, és miért nem érti egyetlen cukrászdai alkalmazott sem mit beszélek, pedig esküszöm magyarul mondtam. 

Semmi extrát nem szerettem volna csak egy egyszerű eszterházi tortát, fehér fondant bevonattal, egy szép rózsaszín cukor masnival, és némi felirattal. Ugye nem kell, hogy mondjam, beletört a bicskám.
1. cukrászda: előadtam a kérésemet. Papír, számológép, másik papír, még egy papír, majd a közlés: a torta ennyibe kerül, de azt nem tudja megmondani, hogy díszítve mennyi lenne és, hogy meg tudják-e csinálni a kérésemet. 
Itt döntöttem el, végig veszem a város főbb cukrászdáit és megtudom, máshol mi a helyzet.
2. cukrászda: az egyetlen hely, ahol a hölgy értette mit mondok, és pár perc alatt ki is számolta nekem, hogy mennyibe kerülne a torta, díszítve (nem cukor, hanem marcipán masnival). Itt mindössze az nem tetszett, hogy nem tejszínes krémet tesznek a tortába, hanem vajasat és jobban szeretem a tejszínes változatot. De legalább volt információ, mindent megtudtam, amit akartam.
3. cukrászda: Mikor előadtam a kérésemet, a két felszolgáló hölgy kikerekedett szemmel nézett rám, és közölték, hogy nem is értik mit mondok, de szólnak az illetékesnek, hátha sikerül dűlőre jutni. Mint utólag kiderült a tulajdonossal beszéltem, de kifelé sem voltam sokkal okosabb, mint mikor beléptem az ajtón. Na jó talán egy kevéssel. Itt a hölgy a masninál kioktatott, hogy a cukor masni nem valószínű, hogy megoldható, a marcipánból viszont nem lehet elkészíteni, mert "elolvad", így marad az ő általa ajánlott "anyag" amiből lehet masnit készíteni, "olyat, mint amilyen azon a tortán van". Érdemes lett volna lefotózni. Talán egy óvodás gyurmából különbet készítene. Az árát nem tudtam meg, mert "az attól függ ..., de kb. ennyi meg ennyi"
4. cukrászda: Itt le kell írnom a komplett párbeszédet, mert csak így érthető, miért éreztem magam kefelé menet komplett idiótának. 
Én: Jó napot. keresztelőre szeretnék rendelni, egy eszterházi tortát, fehér fondant bevonattal, egy marcipán masnival, némi felirattal, és azt szeretném tudni, hogy ez mennyibe kerülne.
Hölgy: (kikerekedett szemek) Elnézést, de mi nem szoktunk masnit tenni a tortára, de ha be tetszik hozni, rá tudjuk tenni. 
Én: (itt én lestem egy nagyot) Hogy hogy, ha behozom? Nem értem?
Hölgy: Azt tetszett mondani, hogy masni kellene rá, de mi azt nem szoktunk tenni rá, de, ha meg tetszik venni és behozni akkor, rá tudjuk tenni. 
Én: (ekkor értettem meg, hogy textil masniról beszélünk) Elnézést, de én marcipán masnit szeretnék. 
Hölgy: Ja! De a tortát nem tudjuk bevonni, mert tejszínes, és nem bírja el a marcipánt. 
Én: Elnézést, de csak a masni lenne marcipánból!
Hölgy: Rendben, de akkor hogyan gondolta a masnit? Az alján körbe, mert az szintén nem megoldható, mert az eszterházi oldala be van szórva ... (sajnos nem emlékszem mit mondott mivel, de talán morzsával)
Én: Én a tetejére szerettem vonla a masnit, meg a feliratot, de akkor sehogy sem megoldható, hogy bevonják?
Hölgy: de esetleg fondanttal, mert amúgy is az van a tetején.
Én: (itt majdnem kiáltottam egy hurrát, mert már majdnem sikerült eljutnunk odáig, ami az eredeti kérésem lett volna, pici mosollyal folytattam a beszélgetést, bár sírni tudtam volna) Köszönöm, de azzal kezdetem, hogy szeretnék "egy eszterházi tortát, fehér fondant bevonattal, egy marcipán masnival, némi felirattal". És akkor meg tudná mondani, hogy ez mennyibe kerülne?
Hölgy: Hát, az attól függ, hogy mennyi marcipán megy rá, és azt csak akkor lehet megtudni, mikor elkészült, mert akkor fogják lemérni. De akkor felvenném a megrendelést, mikorra kellene?
Ennél a mondatnál megköszöntem a segítséget és mosolyogva kijöttem, mert nem szerettem volna ott helyben felrobbanni. 
Mindegyik helyen előkerült a rendelés felvételes kiskönyv. És mindenhol megkérdezték, hogy felvehetik-e a megrendelést. MIRE??? Nem is értették mit szeretnék, akkor mire akarnak rendelést felvenni??? 
Amit megtudtam, hogy a két torta összesen több mint egy tízes és inkább a tizenötezer felé ..., illetve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy azt kapom, amit szeretnék. 
Itthon bekapcsoltam az internetet és keresgéltem egy kicsit, mert tesóm úgyis Budapest felé jön haza, hátha onnan egyszerűbb megoldani a dolgot.
Az egyik divatos hely oldala, bár gyönyörű és rengeteg információt, képet tartamaz, de jó magyar szokás szerint egy szám sincs írva rá, tehát itt szintén a "attól függ"-be botlottam. 
Nem tudom más hogy van vele, de én szeretem tudni mennyiért kapom azt a valamit amit, egyébként "vakon" rendelek. 
Keresgéltem tovább. A második ötlet egy régi nagynevű cukrászda. És jött az előítélet: "biztos itt sem találok túl sok információt". Tévedtem!! Képek, árak, ízek, formák, fantáziák, minden amit elvárnék egy igényes honlaptól, és semmi "attól függ"! Felvettem a telefont. A hölgy megkérdezte, hogy megfelel-e az a torta, ami a honlapon is rajta van, vagy szeretnék egyedit, stb. Ő kérdezett, és nem nekem kellett magyarázkodnom. Két perc és már a "torta gond" meg is van oldva.
A változás csak annyi, hogy nem két eszterházi, hanem egy narancsos trüffel és egy sacher lett a vége. Ja, és csak egy kicsivel fogok többet fizetni. 

Biztos bennem van a hiba, ... mert valahol szégyen, hogy egy ilyen állítólag "a város édes ékszere", "aki ide belép ... nehezen tud ellenállni a csábításnak", és hasonló szlogenekkel vendégeket váró nagynevű cukrászdák, nem tudnak felmutatni semmit. 
Biztos bennem van a hiba, ... mert lehet, hogy tudják, de akkor nem állítsanak a pultba hozzá nem értőt, mert ma már nem abból tart a dolog, hogy tányérra tud tenni valaki egy szelet tortát és mellé rak egy kis villát!
Biztos bennem van a hiba, ... mert úgy érzem ez ma már kevés.
Biztos bennem van a hiba, ... mert úgy gondolom oda kéne erre figyelni, és az odafigyelés nem kerül pénze ...

/Ha ezt a bejegyzést tegnap írom, valószínű nem csak sorszámozva írom a cukrászdákat, hanem név szerint kiírom, mert dühös voltam. Ma már kicsit megnyugodva, miután rendeződött a torta-kérdés, úgy ítéltem meg nem írok neveket./

2011. szeptember 12.

Reggeli

Ma hat hónapos, a kis Tündér, és bár ő még ilyet nem eszik, de azért úgy gondoltam, a felnőttek is örülnek, egy vidám reggelinek. 


A "kacsatojást" egy kiszúróval csináltam. Bekentem a belső oldalát vajjal, hogy ne ragadjon rá a tojás és beleállítottam a tojássütőbe. Szépen, lassú tűzön, nem mozgatva a serpenyőt elkészült a "kacsatojás". 
A szendvics, sima toast kenyér, benne egy kevés, reszelt uborkával összekevert natúr vajkrém, egy szelet fűszeres karaj és pár levél ruccola saláta. Ebből, azért, hogy jobban mutasson, kerek kiszúróval és pár csepp ketchuppal arcot formáltam. Természetesen, egy fél paradicsom még jár hozzá. 
Ez a reggeli tökéletes, kiadós egy kis emberkének is, és ha így tálaljuk neki biztos a siker. 
Felnőtteknek duplázni kell az adagot :)

2011. szeptember 6.

Karfiol csőben

Hűha, már megint eltűntem nagyon hosszú időre, de annyira meleg volt, hogy még enni sem volt kedve az embernek, nemhogy állni a konyhában, főzni és utána fényképezni. Nem beszélve a picuriról, akinek nem tudtam megmagyarázni, hogy egyszer vége lesz a hőségnek, csak legyen türelemmel. 
Így, hogy hűvösebb van, még ugyan nem csapunk bele nagyot a lecsóba, de íme egy régi kedvenc.


Hozzávalók: 
1 kisebb fej karfiol
25 g vaj
25 g liszt
3 dl tej
15 dkg sajt
só, bors, szerecsendió,
zsemlemorzsa

A karfiolt rózsáira szedem és forró vízbe téve megfőzöm, de csak annyira, hogy még ne essen szét.
Egy hőálló tálat kivajazok, és zsemlemorzsával beszórom. Beleteszem szépen sorban a karfiol rózsákat.
A besamel mártáshoz 25 g vajat felolvasztok, amihez 25 g lisztet adok és világos rántást készítek belőle. 300 ml tejet kimérek. A kész világos rántást leveszem a tűzről, mert a tej hideg. Sokszor lehet tapasztalni, hogy azonnal összerántja a forró lisztet a tej. Egy picit hagyom hűlni és ekkor öntöm bele a tej egy harmadát. Így sokkal könnyebb csomómentesre keverni, majd hozzáadom a tej következő harmadát. Ezt is alaposan elkeverem, majd visszateszem a tűzre, ekkor megy hozzá a maradék tej. Szépen lassan sűrű szósszá főzöm. Olyan állagúnak kell lenni a szósznak, hogy a kanál domború oldaláról ne cseppenjen le. Leveszem a tűzről, fűszerezem szerecsendióval és egy kevés sóval.
Itt még nem ér véget a besamel története, mert ebbe a variációba tojás is kell. Hagyom egy picit hűlni a mártást, és két egész tojást egyesével belekeverek. Azért kell egy kicsit hűlnie, mert ugye nem szeretnénk rögtön, egy jópofa tojásrántottává alakítani a gyönyörű, selymes mártásunkat. 
A mártást, a karfiolra öntöm, majd megszórom egy kevés zsemlemorzsával és jó vastagon reszelt sajttal.
35-40 perc, 200 C-os sütőben. 
Kész a fincsi lakoma. A teteje ropogós, a belseje krémes, kell ennél jobb :)

2011. augusztus 8.

Csak úgy!

"Follow your heart, but be quiet for a while first. Ask questions, then feel the answer. Learn to trust your heart."
/Anonymous/

2011. augusztus 6.

Hozzátáplálás!?


Már lassan öt hónapos és lassan el kell kezdeni a hozzátáplálást. Valószínű a védőnéni haja az égnek állna, ha látná ezt a képet. Mert ugye egy kicsi almalé, majd almapép, majd ... stb., valahogy így kellene kezdeni, de Zsófi úgy döntött először fagyit szeretne enni :) És ahogyan a képen is látszik elkerülhetetlen volt, hogy bele ne másszon a fagyimba. Láttam a ragyogó szemeit, és egy életre lelki traumát okoztam volna neki, ha nem engedem meg, hogy "megfogja" a fagyit :) Mondanom sem kell, mindenünk fagyis lett. Két kézzel megfogta, majd "repkedett" egyet és ami útban volt az menthetetlenül mancsos lett. Az arca, az én arcom, a hajunk, a nyakam, természetesen a pólóm, és szerintem este még a füléből is mostam ki egy kis áfonyafagyit. Mondanom sem kell, hogy könyékig volt az édes kis keze a szájában, úgy ette le róla a maradékot. Akkor hagytuk abba a játszást, mikor a méhecskék is felfigyeltek ránk.
Sokszor mondják, hogy nem szabad az étellel játszani, én most mégis azt írtam, hogy "játszottunk". Igen vállalom ez játék volt, mert most még csak játék lehet, viszont ha nem engedném, akkor talán az ételhez való viszonya "sérülne". Többször elmélkedtem azon már korábban is, hogy mitől alakulhat ki a gyerekeknél a "rántotthús-sültkrumpli" kizárólagosság. Talán ott kezdődik, mikor nem lehet "maszatos" a gyerek, talán ott, hogy nincs kedve az anyukának egy-két kudarc után próbálkozni, változatosabb ételekkel és "ezt-biztos-megeszi". Kíváncsi vagyok, mi hogyan boldogulunk majd? 
/sajnos csak telefon volt nálunk, nem volt kéznél a fényképezőgép/

2011. augusztus 3.

Napi tipp - vajas tészta

A vaj mindig hűtőhideg legyen, mikor hozzákezdünk a készítéséhez.
Gyúrás után, mindig vissza kell tenni a hűtőbe egy rövid időre, kb. fél óra.
Legkönnyebben két sütőpapír között lehet kinyújtani. Nem baj ha szakad, mert meg lehet "gyógyítani" pillanatok alatt. Egyszerűen csak egymásra helyezem a szakadt részeket és "összenyújtom" vagy "összenyomogatom" :)

Szedres-barackos galette


Galette lázban ég a gasztroblogok nagy része :) Természetesen én sem maradhattam ki a szórásból. És meg kell valljam, az egyik kedvenc nyári édességem lett. Nem nehéz a tészta, és a friss gyümölcsök variációi teszik igazán izgalmassá. Lehet csak egyféle gyümölcsből, lehet vegyes és lehet sós is. Sósat még nem készítettem, de az is meglesz. 
Itt kérek elnézést a túrós rétes miatt, de még nem készült el. A hozzávalók a hűtőben, meglesz, csak idő kérdése :)
Visszatérve a galettre. A legtöbb helyen csak teljes kiőrlésű lisztből készül, de és ebbe már sokszor belebuktam, ezért saját receptet használtam (ezt az összetételt nem olvastam egyik helyen sem). 

Hozzávalók: 

50 g teljes kiőrlésű rozsliszt
150 g sima liszt
135 g vaj
40 g nádcukor
2 ek hideg víz
1 tojássárgája
gyümölcs annyi amennyi ráfér :)
mandulapehely

A lisztet a vajjal elmorzsolom, majd a cukrot és a vizet hozzáadom. Gyorsan kell dolgozni, mert a vajas tészta "olvad". Egynemű, sima tésztát gyúrok, fóliába rakom és fél órára hűtőbe teszem. (Tegnap kb. 4 órát volt a hűtőben, és nem tett jót neki, majd egy óra volt mire használhatóvá vált)
Két sütőpapír közé téve, nagyjából 30 cm-es kerek formára nyújtom. Rápakolom a gyümölcsöket, úgy, hogy a szélén egy kb. 5 cm-es sávot üresen hagyok. Megszórom cukorral (ettől ropogós is lesz) és a mandulapehellyel. 
A szélét szépen visszahajtogatom. A szépen néha, csak "ahogy-sikerül" fazon lesz, de ez semmit sem ront a végeredményen. 
A visszahajtott tésztát megkenem tojássárgájával (négy galette készült eddig, abból lett a Pavlova) , és 200 C-os előmelegített sütőbe teszem 25 percre. 
Mindenkinek kötelező kipróbálni! Nagyon finom!

2011. augusztus 2.

Csak úgy!

"Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele."
/Müller Péter/

2011. augusztus 1.

Spenótos rétes

A bolt előtt, egy nénitől vettem gyönyörű spenótot, aztán a boltban megláttam a réteslapot, és már meg is volt a mai ebéd :)

Hozzávalók 4 főre:
1 csomag réteslap
40 dkg spenót
15 dkg feta vagy feta jellegű sajt
vaj
só, bors, oregánó

A spenótot egy kevés olíva olajon, sóval megfőzöm, majd kihűlés után apróra vágom egy éles késsel. A feta sajtot és a spenótot összekeverem, sózom, borsozom, fűszerezem oregánóval. 
A rétes lapokat 4 egyforma csíkra vágom. Gyorsan kell dolgozni, mert a lap nagyon szárad és hamar törik. 
Vajat olvasztok. Egy ecsettel megkenek egy csíkot, majd ráteszek egy másikat. Az egyik sarkára ráteszek egy adag spenótot és elkezdem hajtogatni. A végén egy háromszöget kapok.
Holnap szintén rétes lesz, édes, túrós vagy valami hasonló, akkor majd részfotókat is készítek, arról, hogyan készülnek a háromszögek, ma Zsófi nem igazán hagyott időt a fényképezgetésre, örültem, hogy kész lett :)
A háromszögeket szépen egymás mellé rakosgatom a tepsiben, majd mindegyik tetejét bekenem olvasztott vajjal. 
175 C-os sütőben, szép pirosra sütöm, kb. 25 perc alatt. 
Szeretem a rétest, de a bolti rétes lappal nem igazán voltam/vagyok kibékülve. Az igazi rétes meleg konyhában, abroszos asztalon nyújtva készül, de ilyet tuti nem lehet Zsófi mellet megcsinálni még egy darabig :) Addig viszont marad a kész lap a bolti.
Az a baj, hogy ez sokkal szárazabb, mint az igazi rétes, nagyon törik mikor kész van, és vágni kell. Ezért gondoltam, hogy jobb ez a háromszög forma. Nem kell vágni, csak harapni :) ja és így az előnyére válik az, hogy szárazabb, mert ropogós lesz.

2011. július 31.

Napi tipp - hab

Mind a tojásfehérje, mind pedig a tejszínhab sokkal könnyebben és gyorsabban felverődik, ha hideg. Célszerű, mind a kettőt hűtőbe tenni egy-két órára, mielőtt habot vernénk belőle. 
Egy teáskanál ecettől és egy csipet sótól pedig, szép fényes lesz a hab.

Pavlova-torta

Anna Pavlova a 1900-as évek elejének egyik legendás balett-táncosa volt. A 1926-ban Anna turnén vett részt Ausztráliában, és ezután a turné után jelent meg az édesség, és vált az ausztrálok és új-zélandiak nemzeti ételévé.
Igazából a mai napig nem dől el, hogy konkréten Ausztrália vagy Új-Zéland a szülőföldje a Pavlova-tortának, ami azonban bizonyos, hogy Anna Pavlova tiszteletére készítette el egy cukrász először a tojáshab-tejszínhab-gyümölcs összetevőkből álló édességet. 
Egyes adatok szerint már a 17. században is megjelenik a feljegyzések között egy tojáshabból készült desszert, de ne menjünk bele a részletekbe. 
A lényeg, hogy egy remek édesség született Anna Pavlova tiszteletére, akár milyen nemzetiségű volt is a kitalálója :) 
Egyszerű és mégis remek édesség, de vigyázat csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert én szinte minden egyes alkalommal cukorsokkot kapok tőle. Nem tudom soha a határt, hol kell abbahagyni, és mire észreveszem addigra elér a sokk, és a legrosszabb, hogy még ekkor sem vagyok képes abbahagyni :)


Hozzávalók: 
4 tojásfehérje
240 g porcukor
1 tk gyümölcsecet
2 tk étkezési keményítő
vanília kivonat, csipet só
tejszín
gyümölcs (szeder, málna, nektarin)

A tojásfehérjét habbá verem, de először nem tejesen keményre. Mikor félkemény a hab, lassan belekeverem a porcukrot, a vanília kivonatot, a keményítőt, az ecetet és a sót. Az ecettől és a sótól gyönyörű fényes lesz a hab. 
Egy sütőpapírra szedem a habot, nagyjából kör alakra. 
A sütőt előmelegítem először 150 C-ra, majd mielőtt beteszem sülni a tortát visszaveszem a hőfokot 110 C-ra. 60 perc alatt szépen megsül.
Mikor kész, kikapcsolom a sütőt, egy fakanál segítségével kitámasztom résnyire az ajtaját és hagyom, hogy teljesen kihűljön. 
Óvatosan (mert törik) egy tortatálra teszem és azon díszítem. Most összetörtem pár szem málnát egy kevés tejszínhabbal, azt kentem a tetejére, erre kanalaztam a tejszínhabot, majd jöhetnek a gyümölcsök.
Ugye mondtam, hogy nagyon finom :)

2011. július 30.

Ratatouille

A muszaka után, most egy francia gyönyörűség. Bár magyar lecsót még nem tettem fel a blogra, most jöjjön a francia.
A padlizsán, a cukkini, a paradicsom és a paprika most mind, mind a legszebb napjait éli, így vétek lenne kihagyni egy ilyen remek lehetőséget arra, hogy találkozzanak egy edényben. 

Hozzávalók 4 főre: 
1 padlizsán
2 kicsi cukkini
3 paradicsom
2 paprika
3 nagy fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 konzerv paradicsom (egész)
só, bors, kakukkfű, babérlevél, petrezselyem

A szószhoz én leggyakrabban konzerv paradicsomot használok. Szerintem az Aldi-s konzerv egészen finom. A hagymát apróra vágom, olíva olajon üvegesre párolom, és rádobom a paradicsomot. Villával összetöröm, és jöhet a só, bors, fokhagyma, petrezselyem és babérlevél. Édesebben szeretem a szószt, ezért mindig rá szoktam segíteni egy kevés cukorral :) Ez hagyom addig főni, míg szinte az összes levét elpárologtatja, és egy jó masszív szósz kapok.
A padlizsánt, a cukkinit, a paradicsomot, a paprikát, a hagymát egyforma vastag szeletekre vágom. A padlizsánt a sózás és pihenés után, olíva olajon megsütöm egy kicsit, a cukkinit szintén. 
Egy tűzálló tál aljára egy kevés szószt kanalazok, majd szépen sorban egymást váltakozva rakosgatom a zöldségeket, mint a tetőcserepeket. Ha egy réteg kész, sózom, borsozom, teszek rá kakukkfüvet és reszelek rá fokhagymát, majd jöhet egy réteg paradicsomszósz. 
Ez a mennyiség nekem egy 25 x 15 cm-es ovális tálba két rétegre elég. Ezért az első réteg zöldségre ráteszem az összes maradék szószt, és újra "cserepezés". 
A tetejére megint jön a só, bors, fokhagyma és kakukkfű. 
Egy sütőpapírt az edény méretének megfelelő méretűre vágok, mert ez használom fedő gyanánt. Bevizezem, és ráteszem, oldalt is jól lenyomogatom, hogy jól zárjon.
140 C-os sütőben lefedve sül 2 órát, majd még egy fél órát "fedő" nélkül. 
Fehér kenyérrel, egy pohárka borral, szombaton ebédre mennyei :)


2011. július 29.

Üdvözlet!

Sokszor mondják, hogy "nehéz váltani", meg hogy a "járt utat..." és igen, elég hosszú időbe telt, mire rászántam magam, hogy a régi blogról elköltözzem és "újra kezdjem". Bár ez az újra kezdés csak jelképes, mert igazából ugyan azt csinálom, mint eddig, de mégis más :)
A régi helyem kényelmes volt, kész volt, csak írogatni kellett bele, itt meg minden új és gyerek cipőbe jár.
Ja és hogy mindezt miért írtam le? Ugyan az a várakozás, ugyan az a félsz van bennem, mint anno, mikor kezdett felnőni a másik blog a testvéremnek írt, receptes füzetből egy sokak által olvasott bloggá. Minden nap néztem, hogy hányan olvassák, jön-e komment, van-e már rendszeres olvasóm.
Itt nem kellett annyit várni, mert alig pár nappal a költözésem után, már meg is talált egy régi kedves olvasóm, és bejelentkezett "rendszeres olvasónak".
Köszönöm a bizalmat :)

Napi tipp - pogácsa

A pogácsa tetejére általában sajt kerül, amit természetesen lehet variálni fehér vagy fekete szezámmaggal, köménymaggal, mákkal, lenmaggal, napraforgómaggal és még számtalan variáció létezik. Én mégis legjobban azt szeretem, hogy ha a sajtot 1/3-2/3 arányban füstölt és sima sajt keverékével szórom meg. Érdemes kipróbálni :)

Kefires pogácsa



Talán a pogácsa az egyetlen dolog, amit nem nagyon szeretek csinálni. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nem. Ennek ellenére néha "kell", mert jólesik eszegetni, reggel teával, este csak úgy. Most ezért jutott eszembe, mert lassan olyan hideg van, mint októberben, és teázhatnékom volt :) így jöhet a pogi. Nincs vele sok gond, nem kell hajtogatni, keleszteni százszor csak összegyúrni, kiszaggatni, pihentetni egy kicsit és megsütni. 

Hozzávalók:
1 kg liszt
2 tojás sárgája
15 dkg sajt
50 g élesztő (vagy 2 csomag szárított élesztő)
50 dkg vaj
2 dobot kefír (2 x 175g)
só, cukor

A kefirt egy kicsit megmelegítem, majd hozzá adom az élesztőt és a cukrot, hagyom egy kicsit megfutni. A dagasztó gépbe beleteszem a lisztet és a vajat, amit szépen összemorzsolok. Mehet bele kefires keverék és a tojássárgája. Addig dagasztom, amíg el nem válik a gép faláról, vagy kézi munka esetén, amíg a deszkáról.
Hagyom egy jó fél órát pihenni, majd ismét jól összegyúrom, ezt már minden esetben kézzel, mert a gépet második gyúráshoz nem szoktam már használni. Lisztezett deszkán kinyújtom, jó egy ujjnyi vastagra. Éles késsel a tetejét bekockázom, és így szaggatom ki. Tepsire téve, elvileg hagyni kéne kelni még hosszabb ideig, nagyjából 2 órát, de én ezt el szoktam hagyni, kb. egy fél órát pihen. Megkenem a tetejét kissé felvert tojásfehérjével és rászórom a sajtot.
Előmelegített 180 C-os sütőben szép pirosra sütöm, ami kb. 35-40 perc.
Akkor a legjobb, mikor még "dobálni" kell olyan meleg, de kihűlve teával is nagyon finom. 

2011. július 28.

Napi tipp - padlizsán

A padlizsánt, minden esetben sózni és egy kicsit pihentetni kell, felhasználás előtt. Ez azért szükséges, mert így távozik belőle az a kesernyés lé, ami egyéb esetben tönkre vágná az ételt. Alaposan ki kell "csavarni", hogy minden keserűség távozzon belőle, és csak az édeskés jellegzetes padlizsán íz maradjon. 

Muszaka

Évekkel ezelőtt ettem egy ismerősömnél muszakát, és hát, megmondom őszintén, nem nagyon volt kedvemre való.
Aztán telt múlt az idő, és többször eszembe jutott, többször belefutottam a muszakába, de nemhogy csinálni, enni sem voltam hajlandó. Elég negatív volt az első élmény :)
A napokban ismét szembe találtam magam a muszakával, úgy gondoltam blogíró révén, nem hátrálhatok meg állandóan és nagy levegőt vettem, megcsinálta. 
Be kell valljam (nevet nem említve), akinél először ettem, nem tudom mit csinált. Egy ehetetlen valami volt, ami szégyent hoz a muszakára. Az igazi, na az nem semmi! És ezt határozott felkiáltójellel mondom! Felkerült a nagybetűs kedvencek közé :)

Hozzávalók 4 főre: 
2 padlizsán (nem túl nagy, hogy ne legyen magos)
6-7 szem krumpli
40 dkg marhahús (ez esetben fehérpecsenye)
1 fej hagyma
3-4 hámozott paradicsom (vagy paradicsom konzerv)
1 dl fehérbor
1 ek barna nádcukor
1 fél rúd fahéj
1 csokor petrezselyem
olíva olaj, só, bors
besamel mártás speciális fűszerezéssel
parmezán sajt
zsemlemorzsa

Egy kicsit macerás elkészíteni, de ez is mint minden mediterrán étel megéri a fáradozást. A padlizsánt felkarikázom, sokszor 1 centisre írják, nekem az kicsit vastagnak tűnik, ezért én nagyjából fél centisre szoktam vágni. A karikákat tálba teszem, vizet engedek rá és megsózom, egészen addig állni hagyom, míg a többi hozzávalót el nem készítem.
A krumplit szintén felkarikázom, olyan méretűre, mint a padlizsánt. Alaposan lemosom róla a keményítőt, majd besózom és állni hagyom.
A marhahúst egy rövidke időre mélyhűtőbe teszem, mert úgy könnyebb darabolni. Csíkokra, majd kockákra, majd össze vissza, mintha "darálnám". A fej hagymát felkockázom és olíva olajon üvegesre párolom. Ráteszem a marhahúst és megpirítom, majd a paradicsom, a fehérbor, a cukor, a fahéj, a só és bors kerül bele, aztán rotyoghat szépen, amíg a zöldségek el nem készülnek.

A krumplit és a padlizsánt serpenyőben, majdhogy nem egyesével szép pirosra sütöm. Igen, ez a macerás része :)
A besamel mártást hagyományosan készítem. 2 ek vaj, 2 ek liszt, fehér rántás, majd fokozatosan annyi tej, hogy a kanál hátán fényesen, szépen fenn maradjon. Leveszem a tűzről. Belekeverek 1 tojássárgáját, egy evőkanál citromlevet, 1 tk citromhéjat, fél tk cukrot, egy kisebb marék reszelt parmezánt. Fűszerek: só, bors, szerecsendió.
Egy tűzálló tálat kivajazok és az aljára pakolom szépen, a krumplit. Erre jön a marhahús fele, majd a padlizsánok és megint a hús. A tetejére szépen egyenletesen rásimítom a besamel mártást. A besamelt megszúrom zsemlemorzsával és reszelt sajttal.
180 C-ra előmelegített sütőben 45 percig sütöm, gyönyörű pirosra.
Fantasztikus egytálétel!

2011. július 27.

Töltött csirkemell - gyökérzöldségek

Csak, hogy hű legyek az új címhez, ezzel a recepttel is egy rendkívül egyszerű, de rendkívül ízletes ételt lehet az asztalra varázsolni. 
Egy adaghoz egy fél csirkemell kell, így pontosan lehet szorozni, osztani. 

Hozzávalók 4 főre:
2 egész csirkemell
3 szál sárgarépa
1 fél zellergumó (kicsi)
1 csokor petrezselyem
1 csokor zellerzöld
1 csokor snidling
5 dkg feta-sajt
só, bors, vaj
A csirkemellet kicsontozom. Természetesen lehet filét is venni, de én jobban szeretem a csontosat, mert a csontból gyorsan el lehet készíteni egy ízletes, könnyű zöldséges levest és akkor már komplett az ebéd. 
A csirkemellben van egy kis "szüzérme" :), annak hívom azt a kis részt, ami igazából szerves része a mellnek, de mégis ki lehet vágni egy mozdulattal. Ezt a kis "szüzérmét" félre teszem, általában fagyasztóba, mert ide nem kell, és később tökéletes egy pár szelet rántott csirkéhez, vagy valami indiai csodához. 
Nem is hinné az ember, hogy egyetlen csirkemellből hányféle ételt lehet elkészíteni, ha van egy kis fantáziánk.
A csirkemellet, ha már megfosztottuk a csontjától és a "szűz" részétől, kettévágom, de nem teljesen, hogy szépen ki tudjam teríteni. Egy kicsit megütögetem, hogy vékonyabb legyen. Sózom, borsozom. 
A sárgarépát, a zellert és a fetát nagy lyukú reszelőn lereszelem, a petrezselymet, a zellerzöldet, a snidlinget pedig csak úgy tessék-lássék módjára összeaprítom. Természetesen a zöldeket lehet apróra is vágni, de ebben az esetben nem tartom szükségesnek. 
Egy tálban a tölteléket alaposan összekeverem, sózom, borsozom. A sajt miatt össze fog állni egy kicsit, ami azért szerencsés, mert könnyebb vele bánni :)
Minden csirkemellere teszek egy nagyobb adag tölteléket. Szépen feltekerem, és madzaggal átkötöm, hogy ne essen szét. Nekem, hivatalos "étkezési" kötöző madzagom nincsen, ezért sima fehér horgoló fonalat vettem a rövidáru boltba és azzal szoktam kötözgetni :)
Egy serpenyőben vajat olvasztok és azon a csirkék minden oldalát szép pirosra sütöm. 
Ezután öntök bele kb. egy deci fehérbort, és rakok bele egy egész fej fokhagymát ketté vágva (vágott felével lefelé).
Fedő nélkül sütőbe teszem az egészet és hagyom kb. egy-másfél órát sülni, 180 C-on.
Ha kész, egy rövid ideig hagyom állni, majd kiszabadítom a kötésből. Azért kell állni hagyni, mert, dermed egy kicsit és így nagyon szépen lehet szeletelni.
Tálalni bármivel lehet, de talán a legjobb sima egyszerű, tört krumplival vagy krumplipürével.

2011. július 26.

Wellcome!

Ezzel a képpel búcsúzott az AGLIO-E-OLIO, és most ezzel köszöntöm a régi és új olvasóimat az EGYSZERŰ ÉS FINOM oldalon.

Mindenkit üdvözlök az új helyemen. 
Korábban már említettem, hogy azért adtam a fejem blogírásra, hogy a testvéremnek ne kelljen órákat a telefonon lógni, hogy egy-egy receptet leírjon.
Kitaláltuk, hogy legyen egy blog, amit bármikor elér, én pedig szorgalmasan írogatom neki a jobbnál-jobb recepteket. Aztán a három év alatt kinőtte magát a dolog.
A három év alatt elkészült kereken 200 recept fotóval, jó pár érdekességgel, ezzel-azzal :)
A három év alatt sajnálatosan elveszettem mindkét nagymamámat, de a legfontosabb esemény, ami történt, hogy megszületett Zsófi lányom, aki, az elmúlt időben egy kicsit elvonta a figyelmemet a blogról :)
Most már elég nagy ahhoz, hogy ismét visszatérjek és új külsővel, kicsit megújult tartalommal, újra felvegyem a fakanalat, a tollat és a fényképezőgépet.
És, hogy miért is ez az új külső? Hát mostanában kaptam egy pár megjegyzést ismerősöktől, barátoktól, hogy egyszerűen képtelenek megjegyezni a blog nevét. Kéne valami egyszerűbb, valami könnyen megjegyezhető. Engedtem a nyomásnak és változtattam. 
Hogy mi az új tartalom? Természetesen maradnak a már megszokott, gyors, könnyen elkészíthető, finom ételek, de Zsófi miatt egy kicsit többet fogok foglalkozni a gyermekeknek szánt ételekkel. Próbálok izgalmas, nemcsak "sültkrumlirántotthús"-ból álló gyerekmenüvel szolgálni. 

/Természetesen nem törlöm a korábbi anyagot, míg teljes egészében át nem telepítem ide az össze bejegyzést. Oda már nem publikálok, csak ide. /
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...