Már lassan öt hónapos és lassan el kell kezdeni a hozzátáplálást. Valószínű a védőnéni haja az égnek állna, ha látná ezt a képet. Mert ugye egy kicsi almalé, majd almapép, majd ... stb., valahogy így kellene kezdeni, de Zsófi úgy döntött először fagyit szeretne enni :) És ahogyan a képen is látszik elkerülhetetlen volt, hogy bele ne másszon a fagyimba. Láttam a ragyogó szemeit, és egy életre lelki traumát okoztam volna neki, ha nem engedem meg, hogy "megfogja" a fagyit :) Mondanom sem kell, mindenünk fagyis lett. Két kézzel megfogta, majd "repkedett" egyet és ami útban volt az menthetetlenül mancsos lett. Az arca, az én arcom, a hajunk, a nyakam, természetesen a pólóm, és szerintem este még a füléből is mostam ki egy kis áfonyafagyit. Mondanom sem kell, hogy könyékig volt az édes kis keze a szájában, úgy ette le róla a maradékot. Akkor hagytuk abba a játszást, mikor a méhecskék is felfigyeltek ránk. Sokszor mondják, hogy nem szabad az étellel játszani, én most mégis azt írtam, hogy "játszottunk". Igen vállalom ez játék volt, mert most még csak játék lehet, viszont ha nem engedném, akkor talán az ételhez való viszonya "sérülne". Többször elmélkedtem azon már korábban is, hogy mitől alakulhat ki a gyerekeknél a "rántotthús-sültkrumpli" kizárólagosság. Talán ott kezdődik, mikor nem lehet "maszatos" a gyerek, talán ott, hogy nincs kedve az anyukának egy-két kudarc után próbálkozni, változatosabb ételekkel és "ezt-biztos-megeszi". Kíváncsi vagyok, mi hogyan boldogulunk majd?
/sajnos csak telefon volt nálunk, nem volt kéznél a fényképezőgép/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése