Napi tipp - hab

Mind a tojásfehérje, mind pedig a tejszínhab sokkal könnyebben és gyorsabban felverődik, ha hideg. Célszerű, mind a kettőt hűtőbe tenni egy-két órára, mielőtt habot vernénk belőle. 

Egy teáskanál ecettől és egy csipet sótól pedig, szép fényes lesz a hab.

Pavlova-torta

Anna Pavlova a 1900-as évek elejének egyik legendás balett-táncosa volt. A 1926-ban Anna turnén vett részt Ausztráliában, és ezután a turné után jelent meg az édesség, és vált az ausztrálok és új-zélandiak nemzeti ételévé.

Igazából a mai napig nem dől el, hogy konkréten Ausztrália vagy Új-Zéland a szülőföldje a Pavlova-tortának, ami azonban bizonyos, hogy Anna Pavlova tiszteletére készítette el egy cukrász először a tojáshab-tejszínhab-gyümölcs összetevőkből álló édességet. 

Egyes adatok szerint már a 17. században is megjelenik a feljegyzések között egy tojáshabból készült desszert, de ne menjünk bele a részletekbe. 

A lényeg, hogy egy remek édesség született Anna Pavlova tiszteletére, akár milyen nemzetiségű volt is a kitalálója :) 

Egyszerű és mégis remek édesség, de vigyázat csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert én szinte minden egyes alkalommal cukorsokkot kapok tőle. Nem tudom soha a határt, hol kell abbahagyni, és mire észreveszem addigra elér a sokk, és a legrosszabb, hogy még ekkor sem vagyok képes abbahagyni :)

Hozzávalók: 

4 tojásfehérje

240 g porcukor

1 tk gyümölcsecet

2 tk étkezési keményítő

vanília kivonat, csipet só

tejszín

gyümölcs (szeder, málna, nektarin)

A tojásfehérjét habbá verem, de először nem tejesen keményre. Mikor félkemény a hab, lassan belekeverem a porcukrot, a vanília kivonatot, a keményítőt, az ecetet és a sót. Az ecettől és a sótól gyönyörű fényes lesz a hab. 

Egy sütőpapírra szedem a habot, nagyjából kör alakra. 

A sütőt előmelegítem először 150 C-ra, majd mielőtt beteszem sülni a tortát visszaveszem a hőfokot 110 C-ra. 60 perc alatt szépen megsül.

Mikor kész, kikapcsolom a sütőt, egy fakanál segítségével kitámasztom résnyire az ajtaját és hagyom, hogy teljesen kihűljön. 

Óvatosan (mert törik) egy tortatálra teszem és azon díszítem. Most összetörtem pár szem málnát egy kevés tejszínhabbal, azt kentem a tetejére, erre kanalaztam a tejszínhabot, majd jöhetnek a gyümölcsök.

Ugye mondtam, hogy nagyon finom :)

Ratatouille

A muszaka után, most egy francia gyönyörűség. Bár magyar lecsót még nem tettem fel a blogra, most jöjjön a francia.

A padlizsán, a cukkini, a paradicsom és a paprika most mind, mind a legszebb napjait éli, így vétek lenne kihagyni egy ilyen remek lehetőséget arra, hogy találkozzanak egy edényben. 

Hozzávalók 4 főre: 

1 padlizsán
2 kicsi cukkini
3 paradicsom
2 paprika
3 nagy fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 konzerv paradicsom (egész)
só, bors, kakukkfű, babérlevél, petrezselyem

A szószhoz én leggyakrabban konzerv paradicsomot használok. Szerintem az Aldi-s konzerv egészen finom. A hagymát apróra vágom, olíva olajon üvegesre párolom, és rádobom a paradicsomot. Villával összetöröm, és jöhet a só, bors, fokhagyma, petrezselyem és babérlevél. Édesebben szeretem a szószt, ezért mindig rá szoktam segíteni egy kevés cukorral :) Ez hagyom addig főni, míg szinte az összes levét elpárologtatja, és egy jó masszív szósz kapok.

A padlizsánt, a cukkinit, a paradicsomot, a paprikát, a hagymát egyforma vastag szeletekre vágom. A padlizsánt a sózás és pihenés után, olíva olajon megsütöm egy kicsit, a cukkinit szintén. 

Egy tűzálló tál aljára egy kevés szószt kanalazok, majd szépen sorban egymást váltakozva rakosgatom a zöldségeket, mint a tetőcserepeket. Ha egy réteg kész, sózom, borsozom, teszek rá kakukkfüvet és reszelek rá fokhagymát, majd jöhet egy réteg paradicsomszósz. 

Ez a mennyiség nekem egy 25 x 15 cm-es ovális tálba két rétegre elég. Ezért az első réteg zöldségre ráteszem az összes maradék szószt, és újra "cserepezés". 

A tetejére megint jön a só, bors, fokhagyma és kakukkfű. 

Egy sütőpapírt az edény méretének megfelelő méretűre vágok, mert ez használom fedő gyanánt. Bevizezem, és ráteszem, oldalt is jól lenyomogatom, hogy jól zárjon.

140 C-os sütőben lefedve sül 2 órát, majd még egy fél órát "fedő" nélkül. 

Fehér kenyérrel, egy pohárka borral, szombaton ebédre mennyei :)

Üdvözlet!

Sokszor mondják, hogy "nehéz váltani", meg hogy a "járt utat..." és igen, elég hosszú időbe telt, mire rászántam magam, hogy a régi blogról elköltözzem és "újra kezdjem". Bár ez az újra kezdés csak jelképes, mert igazából ugyan azt csinálom, mint eddig, de mégis más :)
A régi helyem kényelmes volt, kész volt, csak írogatni kellett bele, itt meg minden új és gyerek cipőbe jár.
Ja és hogy mindezt miért írtam le? Ugyan az a várakozás, ugyan az a félsz van bennem, mint anno, mikor kezdett felnőni a másik blog a testvéremnek írt, receptes füzetből egy sokak által olvasott bloggá. Minden nap néztem, hogy hányan olvassák, jön-e komment, van-e már rendszeres olvasóm.
Itt nem kellett annyit várni, mert alig pár nappal a költözésem után, már meg is talált egy régi kedves olvasóm, és bejelentkezett "rendszeres olvasónak".
Köszönöm a bizalmat :)

Napi tipp - pogácsa

A pogácsa tetejére általában sajt kerül, amit természetesen lehet variálni fehér vagy fekete szezámmaggal, köménymaggal, mákkal, lenmaggal, napraforgómaggal és még számtalan variáció létezik. Én mégis legjobban azt szeretem, hogy ha a sajtot 1/3-2/3 arányban füstölt és sima sajt keverékével szórom meg. Érdemes kipróbálni :)

Kefires pogácsa

Talán a pogácsa az egyetlen dolog, amit nem nagyon szeretek csinálni. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nem. Ennek ellenére néha "kell", mert jólesik eszegetni, reggel teával, este csak úgy. Most ezért jutott eszembe, mert lassan olyan hideg van, mint októberben, és teázhatnékom volt :) így jöhet a pogi. Nincs vele sok gond, nem kell hajtogatni, keleszteni százszor csak összegyúrni, kiszaggatni, pihentetni egy kicsit és megsütni. 

Hozzávalók:

1 kg liszt
2 tojás sárgája
15 dkg sajt
50 g élesztő (vagy 2 csomag szárított élesztő)
50 dkg vaj
2 dobot kefír (2 x 175g)
só, cukor

A kefirt egy kicsit megmelegítem, majd hozzá adom az élesztőt és a cukrot, hagyom egy kicsit megfutni. A dagasztó gépbe beleteszem a lisztet és a vajat, amit szépen összemorzsolok. Mehet bele kefires keverék és a tojássárgája. Addig dagasztom, amíg el nem válik a gép faláról, vagy kézi munka esetén, amíg a deszkáról.
Hagyom egy jó fél órát pihenni, majd ismét jól összegyúrom, ezt már minden esetben kézzel, mert a gépet második gyúráshoz nem szoktam már használni. Lisztezett deszkán kinyújtom, jó egy ujjnyi vastagra. Éles késsel a tetejét bekockázom, és így szaggatom ki. Tepsire téve, elvileg hagyni kéne kelni még hosszabb ideig, nagyjából 2 órát, de én ezt el szoktam hagyni, kb. egy fél órát pihen. Megkenem a tetejét kissé felvert tojásfehérjével és rászórom a sajtot.
Előmelegített 180 C-os sütőben szép pirosra sütöm, ami kb. 35-40 perc.
Akkor a legjobb, mikor még "dobálni" kell olyan meleg, de kihűlve teával is nagyon finom. 

Napi tipp - padlizsán

A padlizsánt, minden esetben sózni és egy kicsit pihentetni kell, felhasználás előtt. Ez azért szükséges, mert így távozik belőle az a kesernyés lé, ami egyéb esetben tönkre vágná az ételt. Alaposan ki kell "csavarni", hogy minden keserűség távozzon belőle, és csak az édeskés jellegzetes padlizsán íz maradjon. 

Muszaka

Évekkel ezelőtt ettem egy ismerősömnél muszakát, és hát, megmondom őszintén, nem nagyon volt kedvemre való.

Aztán telt múlt az idő, és többször eszembe jutott, többször belefutottam a muszakába, de nemhogy csinálni, enni sem voltam hajlandó. Elég negatív volt az első élmény :)

A napokban ismét szembe találtam magam a muszakával, úgy gondoltam blogíró révén, nem hátrálhatok meg állandóan és nagy levegőt vettem, megcsinálta. 

Be kell valljam (nevet nem említve), akinél először ettem, nem tudom mit csinált. Egy ehetetlen valami volt, ami szégyent hoz a muszakára. Az igazi, na az nem semmi! És ezt határozott felkiáltójellel mondom! Felkerült a nagybetűs kedvencek közé :)

Hozzávalók 4 főre: 

2 padlizsán (nem túl nagy, hogy ne legyen magos)
6-7 szem krumpli
40 dkg marhahús (ez esetben fehérpecsenye)
1 fej hagyma
3-4 hámozott paradicsom (vagy paradicsom konzerv)
1 dl fehérbor
1 ek barna nádcukor
1 fél rúd fahéj
1 csokor petrezselyem
olíva olaj, só, bors
besamel mártás speciális fűszerezéssel
parmezán sajt
zsemlemorzsa

Egy kicsit macerás elkészíteni, de ez is mint minden mediterrán étel megéri a fáradozást. A padlizsánt felkarikázom, sokszor 1 centisre írják, nekem az kicsit vastagnak tűnik, ezért én nagyjából fél centisre szoktam vágni. A karikákat tálba teszem, vizet engedek rá és megsózom, egészen addig állni hagyom, míg a többi hozzávalót el nem készítem.
A krumplit szintén felkarikázom, olyan méretűre, mint a padlizsánt. Alaposan lemosom róla a keményítőt, majd besózom és állni hagyom.
A marhahúst egy rövidke időre mélyhűtőbe teszem, mert úgy könnyebb darabolni. Csíkokra, majd kockákra, majd össze vissza, mintha "darálnám". A fej hagymát felkockázom és olíva olajon üvegesre párolom. Ráteszem a marhahúst és megpirítom, majd a paradicsom, a fehérbor, a cukor, a fahéj, a só és bors kerül bele, aztán rotyoghat szépen, amíg a zöldségek el nem készülnek.

A krumplit és a padlizsánt serpenyőben, majdhogy nem egyesével szép pirosra sütöm. Igen, ez a macerás része :)
A besamel mártást hagyományosan készítem. 2 ek vaj, 2 ek liszt, fehér rántás, majd fokozatosan annyi tej, hogy a kanál hátán fényesen, szépen fenn maradjon. Leveszem a tűzről. Belekeverek 1 tojássárgáját, egy evőkanál citromlevet, 1 tk citromhéjat, fél tk cukrot, egy kisebb marék reszelt parmezánt. Fűszerek: só, bors, szerecsendió.
Egy tűzálló tálat kivajazok és az aljára pakolom szépen, a krumplit. Erre jön a marhahús fele, majd a padlizsánok és megint a hús. A tetejére szépen egyenletesen rásimítom a besamel mártást. A besamelt megszúrom zsemlemorzsával és reszelt sajttal.
180 C-ra előmelegített sütőben 45 percig sütöm, gyönyörű pirosra.
Fantasztikus egytálétel!

Töltött csirkemell - gyökérzöldségek

Csak, hogy hű legyek az új címhez, ezzel a recepttel is egy rendkívül egyszerű, de rendkívül ízletes ételt lehet az asztalra varázsolni. 

Egy adaghoz egy fél csirkemell kell, így pontosan lehet szorozni, osztani. 

Hozzávalók 4 főre:

2 egész csirkemell

3 szál sárgarépa

1 fél zellergumó (kicsi)

1 csokor petrezselyem

1 csokor zellerzöld

1 csokor snidling

5 dkg feta-sajt

só, bors, vaj

A csirkemellet kicsontozom. Természetesen lehet filét is venni, de én jobban szeretem a csontosat, mert a csontból gyorsan el lehet készíteni egy ízletes, könnyű zöldséges levest és akkor már komplett az ebéd. 

A csirkemellben van egy kis "szüzérme" :), annak hívom azt a kis részt, ami igazából szerves része a mellnek, de mégis ki lehet vágni egy mozdulattal. Ezt a kis "szüzérmét" félre teszem, általában fagyasztóba, mert ide nem kell, és később tökéletes egy pár szelet rántott csirkéhez, vagy valami indiai csodához. 

Nem is hinné az ember, hogy egyetlen csirkemellből hányféle ételt lehet elkészíteni, ha van egy kis fantáziánk.

A csirkemellet, ha már megfosztottuk a csontjától és a "szűz" részétől, kettévágom, de nem teljesen, hogy szépen ki tudjam teríteni. Egy kicsit megütögetem, hogy vékonyabb legyen. Sózom, borsozom. 

A sárgarépát, a zellert és a fetát nagy lyukú reszelőn lereszelem, a petrezselymet, a zellerzöldet, a snidlinget pedig csak úgy tessék-lássék módjára összeaprítom. Természetesen a zöldeket lehet apróra is vágni, de ebben az esetben nem tartom szükségesnek. 

Egy tálban a tölteléket alaposan összekeverem, sózom, borsozom. A sajt miatt össze fog állni egy kicsit, ami azért szerencsés, mert könnyebb vele bánni :)

Minden csirkemellere teszek egy nagyobb adag tölteléket. Szépen feltekerem, és madzaggal átkötöm, hogy ne essen szét. Nekem, hivatalos "étkezési" kötöző madzagom nincsen, ezért sima fehér horgoló fonalat vettem a rövidáru boltba és azzal szoktam kötözgetni :)

Egy serpenyőben vajat olvasztok és azon a csirkék minden oldalát szép pirosra sütöm. 

Ezután öntök bele kb. egy deci fehérbort, és rakok bele egy egész fej fokhagymát ketté vágva (vágott felével lefelé).

Fedő nélkül sütőbe teszem az egészet és hagyom kb. egy-másfél órát sülni, 180 C-on.

Ha kész, egy rövid ideig hagyom állni, majd kiszabadítom a kötésből. Azért kell állni hagyni, mert, dermed egy kicsit és így nagyon szépen lehet szeletelni.

Tálalni bármivel lehet, de talán a legjobb sima egyszerű, tört krumplival vagy krumplipürével.

Wellcome!

Ezzel a képpel búcsúzott az AGLIO-E-OLIO, és most ezzel köszöntöm a régi és új olvasóimat az EGYSZERŰ ÉS FINOM oldalon.

Mindenkit üdvözlök az új helyemen. 

Korábban már említettem, hogy azért adtam a fejem blogírásra, hogy a testvéremnek ne kelljen órákat a telefonon lógni, hogy egy-egy receptet leírjon.

Kitaláltuk, hogy legyen egy blog, amit bármikor elér, én pedig szorgalmasan írogatom neki a jobbnál-jobb recepteket. Aztán a három év alatt kinőtte magát a dolog.

A három év alatt elkészült kereken 200 recept fotóval, jó pár érdekességgel, ezzel-azzal :)

A három év alatt sajnálatosan elveszettem mindkét nagymamámat, de a legfontosabb esemény, ami történt, hogy megszületett Zsófi lányom, aki, az elmúlt időben egy kicsit elvonta a figyelmemet a blogról :)

Most már elég nagy ahhoz, hogy ismét visszatérjek és új külsővel, kicsit megújult tartalommal, újra felvegyem a fakanalat, a tollat és a fényképezőgépet.

És, hogy miért is ez az új külső? Hát mostanában kaptam egy pár megjegyzést ismerősöktől, barátoktól, hogy egyszerűen képtelenek megjegyezni a blog nevét. Kéne valami egyszerűbb, valami könnyen megjegyezhető. Engedtem a nyomásnak és változtattam. 

Hogy mi az új tartalom? Természetesen maradnak a már megszokott, gyors, könnyen elkészíthető, finom ételek, de Zsófi miatt egy kicsit többet fogok foglalkozni a gyermekeknek szánt ételekkel. Próbálok izgalmas, nemcsak "sültkrumlirántotthús"-ból álló gyerekmenüvel szolgálni. 

/Természetesen nem törlöm a korábbi anyagot, míg teljes egészében át nem telepítem ide az össze bejegyzést. Oda már nem publikálok, csak ide. /