Nem bírom tovább ...

Nem bírom tovább!!!!!!

Eddig csak tűrtem és tűrtem, de ma betelt a pohár!

Azt hiszem mindenki látta a Lecsó című rajzfilmet, aminek a fő gondolatmenete az, hogy "Főzni, mindenki tud!". Ez eddig rendben is van, de könyörgöm feltétlen fontos mindenkinek főzni, illetve szakácskönyvet kiadnia. 

Sokáig emésztettem a Réka és Norbi által készített műsort, de végül arra jutottam, hogy oké, bár ők nem konyhatündérek, de a műsor sem azoknak szól, akik Michelin-csillagos kajákat képesek rittyenteni a konyhában. Bevette a gyomrom, jó legyen, csinálják, bár a diós-kakaós tésztánál már rezgett a léc, mert ez azért már nem hiszem, hogy megér egy egész műsor, de legyen még ezt is benyeltem. 

Na, de az, hogy Demcsák Zsuzsa is szakácskönyvet adott ki, na ez már több, mint sok. Látta már valaki ezt a nőt a Mokkában állni az éppen aktuális szakács mellett bénázni. Úgy csinál, mintha értene hozzá, de a szeméből süt, hogy fogalma sincs róla mit csinál az, aki éppen csinál valamit. 

Amúgy is utálom az olyan "szakács-mestereket", akik már az első falatnál azt próbálják kitalálni, hogy milyen fűszer és milyen összetevők lehetnek az ételben. Nem erről szól a hozzáértés. Aki igazán ért hozzá a szépen csendben ízlelget és ha valami mégsem "érthető" akkor kérdez, de nem harsányan osztogatja az észt!!!

Ma a gesztenyével foglalkozott a tévé, természetesen Zsuzsika itt is zseni volt és a zsenialitását fitogtatta.

Ja és nem mentség, hogy ő tévés és "harsánynak" kell lennie. 

Majd a riport alany elmondja, mit, miért és hogyan csinált, ez nem egy kvíz műsor, hogy kitalálja a műsorvezető, miből áll az étel. Ha nem tetszik ez Zsuzsának, akkor ne hívjanak be vendéget, majd ő megoldja, főz, kérdez és válaszol is. Igaz akkor nem lehetne repdeső szempilla alól hatalmas kerek szemeket eregetni, csodálkozó tekintettel és találgatni... 

És még valami, ne nézze le a műsorvezető társát (bármelyiket) mert, az, hogy ők a kérdésre megvárják a választ, az nem ostobaság, hanem intelligencia, amiből sajnos, a mi Zsuzsánknak nem osztott túl sokat az élet ...

Bocsi, de nem bírtam tovább!

Biztos bennem van a hiba ...

Biztos bennem van a hiba, ... mert keresztelőre tortát szerettem volna rendelni. 

Biztos bennem van a hiba, ... mert mertem fantáziát vinni a dologba, és kész tervvel mentem a cukrászdába.

Biztos bennem van a hiba, ... mert nem tudtam megértetni magamat egyetlen helyen sem. 

Biztos bennem van a hiba, ... mert több helyen komplett idiótának néztek, hogy egyáltalán vannak igényeim. 

Biztos bennem van a hiba, ... mert nem értem, hogy vidéken és egy ilyen "exclusive" városban, mint Eger, miért nem lehet normális tortát rendelni, és miért nem érti egyetlen cukrászdai alkalmazott sem mit beszélek, pedig esküszöm magyarul mondtam. 

Semmi extrát nem szerettem volna csak egy egyszerű eszterházi tortát, fehér fondant bevonattal, egy szép rózsaszín cukor masnival, és némi felirattal. Ugye nem kell, hogy mondjam, beletört a bicskám.

1. cukrászda: előadtam a kérésemet. Papír, számológép, másik papír, még egy papír, majd a közlés: a torta ennyibe kerül, de azt nem tudja megmondani, hogy díszítve mennyi lenne és, hogy meg tudják-e csinálni a kérésemet. 

Itt döntöttem el, végig veszem a város főbb cukrászdáit és megtudom, máshol mi a helyzet.

2. cukrászda: az egyetlen hely, ahol a hölgy értette mit mondok, és pár perc alatt ki is számolta nekem, hogy mennyibe kerülne a torta, díszítve (nem cukor, hanem marcipán masnival). Itt mindössze az nem tetszett, hogy nem tejszínes krémet tesznek a tortába, hanem vajasat és jobban szeretem a tejszínes változatot. De legalább volt információ, mindent megtudtam, amit akartam.

3. cukrászda: Mikor előadtam a kérésemet, a két felszolgáló hölgy kikerekedett szemmel nézett rám, és közölték, hogy nem is értik mit mondok, de szólnak az illetékesnek, hátha sikerül dűlőre jutni. Mint utólag kiderült a tulajdonossal beszéltem, de kifelé sem voltam sokkal okosabb, mint mikor beléptem az ajtón. Na jó talán egy kevéssel. Itt a hölgy a masninál kioktatott, hogy a cukor masni nem valószínű, hogy megoldható, a marcipánból viszont nem lehet elkészíteni, mert "elolvad", így marad az ő általa ajánlott "anyag" amiből lehet masnit készíteni, "olyat, mint amilyen azon a tortán van". Érdemes lett volna lefotózni. Talán egy óvodás gyurmából különbet készítene. Az árát nem tudtam meg, mert "az attól függ ..., de kb. ennyi meg ennyi"

4. cukrászda: Itt le kell írnom a komplett párbeszédet, mert csak így érthető, miért éreztem magam kefelé menet komplett idiótának. 

Én: Jó napot. keresztelőre szeretnék rendelni, egy eszterházi tortát, fehér fondant bevonattal, egy marcipán masnival, némi felirattal, és azt szeretném tudni, hogy ez mennyibe kerülne.

Hölgy: (kikerekedett szemek) Elnézést, de mi nem szoktunk masnit tenni a tortára, de ha be tetszik hozni, rá tudjuk tenni. 

Én: (itt én lestem egy nagyot) Hogy hogy, ha behozom? Nem értem?

Hölgy: Azt tetszett mondani, hogy masni kellene rá, de mi azt nem szoktunk tenni rá, de, ha meg tetszik venni és behozni akkor, rá tudjuk tenni. 

Én: (ekkor értettem meg, hogy textil masniról beszélünk) Elnézést, de én marcipán masnit szeretnék. 

Hölgy: Ja! De a tortát nem tudjuk bevonni, mert tejszínes, és nem bírja el a marcipánt. 

Én: Elnézést, de csak a masni lenne marcipánból!

Hölgy: Rendben, de akkor hogyan gondolta a masnit? Az alján körbe, mert az szintén nem megoldható, mert az eszterházi oldala be van szórva ... (sajnos nem emlékszem mit mondott mivel, de talán morzsával)

Én: Én a tetejére szerettem vonla a masnit, meg a feliratot, de akkor sehogy sem megoldható, hogy bevonják?

Hölgy: de esetleg fondanttal, mert amúgy is az van a tetején.

Én: (itt majdnem kiáltottam egy hurrát, mert már majdnem sikerült eljutnunk odáig, ami az eredeti kérésem lett volna, pici mosollyal folytattam a beszélgetést, bár sírni tudtam volna) Köszönöm, de azzal kezdetem, hogy szeretnék "egy eszterházi tortát, fehér fondant bevonattal, egy marcipán masnival, némi felirattal". És akkor meg tudná mondani, hogy ez mennyibe kerülne?

Hölgy: Hát, az attól függ, hogy mennyi marcipán megy rá, és azt csak akkor lehet megtudni, mikor elkészült, mert akkor fogják lemérni. De akkor felvenném a megrendelést, mikorra kellene?

Ennél a mondatnál megköszöntem a segítséget és mosolyogva kijöttem, mert nem szerettem volna ott helyben felrobbanni. 

Mindegyik helyen előkerült a rendelés felvételes kiskönyv. És mindenhol megkérdezték, hogy felvehetik-e a megrendelést. MIRE??? Nem is értették mit szeretnék, akkor mire akarnak rendelést felvenni??? 

Amit megtudtam, hogy a két torta összesen több mint egy tízes és inkább a tizenötezer felé ..., illetve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy azt kapom, amit szeretnék. 

Itthon bekapcsoltam az internetet és keresgéltem egy kicsit, mert tesóm úgyis Budapest felé jön haza, hátha onnan egyszerűbb megoldani a dolgot.

Az egyik divatos hely oldala, bár gyönyörű és rengeteg információt, képet tartamaz, de jó magyar szokás szerint egy szám sincs írva rá, tehát itt szintén a "attól függ"-be botlottam. 

Nem tudom más hogy van vele, de én szeretem tudni mennyiért kapom azt a valamit amit, egyébként "vakon" rendelek. 

Keresgéltem tovább. A második ötlet egy régi nagynevű cukrászda. És jött az előítélet: "biztos itt sem találok túl sok információt". Tévedtem!! Képek, árak, ízek, formák, fantáziák, minden amit elvárnék egy igényes honlaptól, és semmi "attól függ"! Felvettem a telefont. A hölgy megkérdezte, hogy megfelel-e az a torta, ami a honlapon is rajta van, vagy szeretnék egyedit, stb. Ő kérdezett, és nem nekem kellett magyarázkodnom. Két perc és már a "torta gond" meg is van oldva.

A változás csak annyi, hogy nem két eszterházi, hanem egy narancsos trüffel és egy sacher lett a vége. Ja, és csak egy kicsivel fogok többet fizetni. 

Biztos bennem van a hiba, ... mert valahol szégyen, hogy egy ilyen állítólag "a város édes ékszere", "aki ide belép ... nehezen tud ellenállni a csábításnak", és hasonló szlogenekkel vendégeket váró nagynevű cukrászdák, nem tudnak felmutatni semmit. 

Biztos bennem van a hiba, ... mert lehet, hogy tudják, de akkor nem állítsanak a pultba hozzá nem értőt, mert ma már nem abból tart a dolog, hogy tányérra tud tenni valaki egy szelet tortát és mellé rak egy kis villát!

Biztos bennem van a hiba, ... mert úgy érzem ez ma már kevés.

Biztos bennem van a hiba, ... mert úgy gondolom oda kéne erre figyelni, és az odafigyelés nem kerül pénze ...

/Ha ezt a bejegyzést tegnap írom, valószínű nem csak sorszámozva írom a cukrászdákat, hanem név szerint kiírom, mert dühös voltam. Ma már kicsit megnyugodva, miután rendeződött a torta-kérdés, úgy ítéltem meg nem írok neveket./