Napi tipp - hab

Mind a tojásfehérje, mind pedig a tejszínhab sokkal könnyebben és gyorsabban felverődik, ha hideg. Célszerű, mind a kettőt hűtőbe tenni egy-két órára, mielőtt habot vernénk belőle. 

Egy teáskanál ecettől és egy csipet sótól pedig, szép fényes lesz a hab.

Pavlova-torta

Anna Pavlova a 1900-as évek elejének egyik legendás balett-táncosa volt. A 1926-ban Anna turnén vett részt Ausztráliában, és ezután a turné után jelent meg az édesség, és vált az ausztrálok és új-zélandiak nemzeti ételévé.

Igazából a mai napig nem dől el, hogy konkréten Ausztrália vagy Új-Zéland a szülőföldje a Pavlova-tortának, ami azonban bizonyos, hogy Anna Pavlova tiszteletére készítette el egy cukrász először a tojáshab-tejszínhab-gyümölcs összetevőkből álló édességet. 

Egyes adatok szerint már a 17. században is megjelenik a feljegyzések között egy tojáshabból készült desszert, de ne menjünk bele a részletekbe. 

A lényeg, hogy egy remek édesség született Anna Pavlova tiszteletére, akár milyen nemzetiségű volt is a kitalálója :) 

Egyszerű és mégis remek édesség, de vigyázat csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert én szinte minden egyes alkalommal cukorsokkot kapok tőle. Nem tudom soha a határt, hol kell abbahagyni, és mire észreveszem addigra elér a sokk, és a legrosszabb, hogy még ekkor sem vagyok képes abbahagyni :)

Hozzávalók: 

4 tojásfehérje

240 g porcukor

1 tk gyümölcsecet

2 tk étkezési keményítő

vanília kivonat, csipet só

tejszín

gyümölcs (szeder, málna, nektarin)

A tojásfehérjét habbá verem, de először nem tejesen keményre. Mikor félkemény a hab, lassan belekeverem a porcukrot, a vanília kivonatot, a keményítőt, az ecetet és a sót. Az ecettől és a sótól gyönyörű fényes lesz a hab. 

Egy sütőpapírra szedem a habot, nagyjából kör alakra. 

A sütőt előmelegítem először 150 C-ra, majd mielőtt beteszem sülni a tortát visszaveszem a hőfokot 110 C-ra. 60 perc alatt szépen megsül.

Mikor kész, kikapcsolom a sütőt, egy fakanál segítségével kitámasztom résnyire az ajtaját és hagyom, hogy teljesen kihűljön. 

Óvatosan (mert törik) egy tortatálra teszem és azon díszítem. Most összetörtem pár szem málnát egy kevés tejszínhabbal, azt kentem a tetejére, erre kanalaztam a tejszínhabot, majd jöhetnek a gyümölcsök.

Ugye mondtam, hogy nagyon finom :)

Ratatouille

A muszaka után, most egy francia gyönyörűség. Bár magyar lecsót még nem tettem fel a blogra, most jöjjön a francia.

A padlizsán, a cukkini, a paradicsom és a paprika most mind, mind a legszebb napjait éli, így vétek lenne kihagyni egy ilyen remek lehetőséget arra, hogy találkozzanak egy edényben. 

Hozzávalók 4 főre: 

1 padlizsán
2 kicsi cukkini
3 paradicsom
2 paprika
3 nagy fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 konzerv paradicsom (egész)
só, bors, kakukkfű, babérlevél, petrezselyem

A szószhoz én leggyakrabban konzerv paradicsomot használok. Szerintem az Aldi-s konzerv egészen finom. A hagymát apróra vágom, olíva olajon üvegesre párolom, és rádobom a paradicsomot. Villával összetöröm, és jöhet a só, bors, fokhagyma, petrezselyem és babérlevél. Édesebben szeretem a szószt, ezért mindig rá szoktam segíteni egy kevés cukorral :) Ez hagyom addig főni, míg szinte az összes levét elpárologtatja, és egy jó masszív szósz kapok.

A padlizsánt, a cukkinit, a paradicsomot, a paprikát, a hagymát egyforma vastag szeletekre vágom. A padlizsánt a sózás és pihenés után, olíva olajon megsütöm egy kicsit, a cukkinit szintén. 

Egy tűzálló tál aljára egy kevés szószt kanalazok, majd szépen sorban egymást váltakozva rakosgatom a zöldségeket, mint a tetőcserepeket. Ha egy réteg kész, sózom, borsozom, teszek rá kakukkfüvet és reszelek rá fokhagymát, majd jöhet egy réteg paradicsomszósz. 

Ez a mennyiség nekem egy 25 x 15 cm-es ovális tálba két rétegre elég. Ezért az első réteg zöldségre ráteszem az összes maradék szószt, és újra "cserepezés". 

A tetejére megint jön a só, bors, fokhagyma és kakukkfű. 

Egy sütőpapírt az edény méretének megfelelő méretűre vágok, mert ez használom fedő gyanánt. Bevizezem, és ráteszem, oldalt is jól lenyomogatom, hogy jól zárjon.

140 C-os sütőben lefedve sül 2 órát, majd még egy fél órát "fedő" nélkül. 

Fehér kenyérrel, egy pohárka borral, szombaton ebédre mennyei :)

Üdvözlet!

Sokszor mondják, hogy "nehéz váltani", meg hogy a "járt utat..." és igen, elég hosszú időbe telt, mire rászántam magam, hogy a régi blogról elköltözzem és "újra kezdjem". Bár ez az újra kezdés csak jelképes, mert igazából ugyan azt csinálom, mint eddig, de mégis más :)
A régi helyem kényelmes volt, kész volt, csak írogatni kellett bele, itt meg minden új és gyerek cipőbe jár.
Ja és hogy mindezt miért írtam le? Ugyan az a várakozás, ugyan az a félsz van bennem, mint anno, mikor kezdett felnőni a másik blog a testvéremnek írt, receptes füzetből egy sokak által olvasott bloggá. Minden nap néztem, hogy hányan olvassák, jön-e komment, van-e már rendszeres olvasóm.
Itt nem kellett annyit várni, mert alig pár nappal a költözésem után, már meg is talált egy régi kedves olvasóm, és bejelentkezett "rendszeres olvasónak".
Köszönöm a bizalmat :)

Napi tipp - pogácsa

A pogácsa tetejére általában sajt kerül, amit természetesen lehet variálni fehér vagy fekete szezámmaggal, köménymaggal, mákkal, lenmaggal, napraforgómaggal és még számtalan variáció létezik. Én mégis legjobban azt szeretem, hogy ha a sajtot 1/3-2/3 arányban füstölt és sima sajt keverékével szórom meg. Érdemes kipróbálni :)

Kefires pogácsa

Talán a pogácsa az egyetlen dolog, amit nem nagyon szeretek csinálni. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nem. Ennek ellenére néha "kell", mert jólesik eszegetni, reggel teával, este csak úgy. Most ezért jutott eszembe, mert lassan olyan hideg van, mint októberben, és teázhatnékom volt :) így jöhet a pogi. Nincs vele sok gond, nem kell hajtogatni, keleszteni százszor csak összegyúrni, kiszaggatni, pihentetni egy kicsit és megsütni. 

Hozzávalók:

1 kg liszt
2 tojás sárgája
15 dkg sajt
50 g élesztő (vagy 2 csomag szárított élesztő)
50 dkg vaj
2 dobot kefír (2 x 175g)
só, cukor

A kefirt egy kicsit megmelegítem, majd hozzá adom az élesztőt és a cukrot, hagyom egy kicsit megfutni. A dagasztó gépbe beleteszem a lisztet és a vajat, amit szépen összemorzsolok. Mehet bele kefires keverék és a tojássárgája. Addig dagasztom, amíg el nem válik a gép faláról, vagy kézi munka esetén, amíg a deszkáról.
Hagyom egy jó fél órát pihenni, majd ismét jól összegyúrom, ezt már minden esetben kézzel, mert a gépet második gyúráshoz nem szoktam már használni. Lisztezett deszkán kinyújtom, jó egy ujjnyi vastagra. Éles késsel a tetejét bekockázom, és így szaggatom ki. Tepsire téve, elvileg hagyni kéne kelni még hosszabb ideig, nagyjából 2 órát, de én ezt el szoktam hagyni, kb. egy fél órát pihen. Megkenem a tetejét kissé felvert tojásfehérjével és rászórom a sajtot.
Előmelegített 180 C-os sütőben szép pirosra sütöm, ami kb. 35-40 perc.
Akkor a legjobb, mikor még "dobálni" kell olyan meleg, de kihűlve teával is nagyon finom. 

Napi tipp - padlizsán

A padlizsánt, minden esetben sózni és egy kicsit pihentetni kell, felhasználás előtt. Ez azért szükséges, mert így távozik belőle az a kesernyés lé, ami egyéb esetben tönkre vágná az ételt. Alaposan ki kell "csavarni", hogy minden keserűség távozzon belőle, és csak az édeskés jellegzetes padlizsán íz maradjon.